Ausztrál siratódalok blogja...

Szimplán láncol,
Magához intvén táncol,
S hint rémet a ránc,
Hol koponyám bányáiban
Sok árny szárnytalan száll.

Imáink rafinált síkjaiban
Az Isten talányra vár.

Maláta mámor
Magától ápol.
Áporodott szerveszagomban
A szíveket átitatom.

Gondtant tanít és szít tüzet,
Majd fiatalságomból számüzet.
Száz szüzek szerelmét dönti romba.
Osztja kegyelmét az otromba.
Illata orromba adva
Hív magammal hadba.
Elhadart névsorról kacsint rád,
Minden rabja és darabja, ha lát.

A látványos valóság, állnéven a gát
Énbennem sodorja fel s alá magát.

Tele lögybölt a pohár.
A göngyölt szív erőtől
Örökölt ívet ölt.
Zongorát zabál
A szél moraja,
Félbetört furulyaszál zaja.
Lapocka fintorog itt,
Vidd testem telt ropogva.
Fokodra ring, s lazít.
Vihar hordta horda.
Öreg borban úszó képek.
A szösszenetnek zenélek,
de édesebbnek kevésnek élek ennél,
minthogy néha már szemem felé nevettél.

Csönd-csöndtelen
Bölcsőm terem.
A csík-csíkszemem
A képbe kenem.
A csont csókolat
A csalfa cselem.
A falt falba verem
Nincs már csalfa cselem.
Nincs fal, csak te velem.
Fessd! Friss
Folyam a szemem.
Álmot vetek.
Csók csöndbe veszem.
 

Serkentem a sótlan sugárkákat
A vérembe dobált pezsgőtablettákat
ÉS rámtapadt a gondolat
légypapírra a nagy magad ragadt

Száz adat szunnyad bokrok alján
Az információs királyfi balján
És rámtapadt a gondolat,
mint az összecsapott vakolat rakat

Fabrikálok egy tv szobát
A függönnyömből bontok vitorlát
és rámtapadt a gondolat
mint egy vérszívó fenevad ragad

Sínek közt a zajsávban bújkálok
Utca széli állatokat dajkálok
És rámtapadt a gondolat
mint anyatejre szád szalad ragad

Parfümködbe fulladnak a lányok
gumilábat dobálnak a hitványok
És rámtapadt a gondolat
mint izzadt kéz a húsajakra csap

Csimpánzok táncolnak a pincében
Letéved az az árny a lámpa fényben
Es rámtapadt a gondolat
mint az az árny a falra úgy szakad

Bolondul a levendula.

Hull a háló, minden buja

Álom találó.

A ceruzán szó.

Cenzúrázza a beruházó.

Felruházom magamat

Egy mosollyal a szám alatt.

Feltámadt a Detti

Eltalált az ott. Identitása

Torkolattüzet képez,

És ez a Teltházas Holdház

Előadása.

Ne mártsd belém

A színpadi láz kezét Irén!

Szekerce vág csak a fejembe,
Más nem talál, mást se találok,
Csak hogy lesznek belőlem halálok.

Egy kis gyűlöletet vacsorázok,
Azt senki nem eszi.
Nekem a gyomrom beveszi.

Egy-egy rém vagyok, percre pontosan
Angyalok dalolják:
Mit,mikor, s hogyan.

Megszáradt vörös Istenek,
Mint az őszi falevelek.
Közöttük bújkálok én
az áll-idegbeteg.

Minden jól megformálva
Repül ki a tornácra.
Tornázz! és az országnak
Kerülsz poros polcára.

Elég a lóhegyekből
az átkozott jó helyekből
írni sírni kis dalba
jobbra menni meg balra
minthogyha fontos lenne
cél nélkül élni egy zsebbe
mintha állandóan
hú de oly közel lenne
várandós anyákhoz
hasonulna az élet
Hordd ki hord hátha át hoz
a partra egy szép ígéret
széllel elszéled innen
a sajnos álmos kis ingyen
napom pedig ha nincsen
fegyver már a vitrinben
akkor ellenség sincsen
nincsen eldugott kincs sem
szirt szilánkján ha állok
föld felé rugkapálok
felettem égi árok
kormorán hadak, szállok.
a tó tükréből ha lát
makulátlan tisztaságom
tartsd nyitva még a szád,
hogy elnyeljen, mint egy álom
egy életem legyen
meg legyen hát egy halálom
túl a üveg hegyen
majd csak megtalálom

Hagyományos homályban

bájos talány vagy.

Talán hagynom kéne,

mielőtt alábbhagy,

vagy végleg megfejtelek.

De kórus zeng fejemben

Hamis másaidról,

És néha fontossá válik

más mihez és mit szól.

Néha pedig rádnézek,

Már végleg véges minden.

És azt mondom: csakk vicc volt

A nagy végtelenségben.

Egy éktelen részem

égetem beléd.

Ha fekete a vérem

és semmi nem elég.

Kibabrál velem az arab bárban

A partnerem. A pénzem bár van,

Már majdnem elfelejtettem.

Állbavert e rendetlen.

Mi elment menthetetlen.

Hazafele megállok a megállóban

Szemem rebben.

Reagálok, felállok, nincs rá ok.

Körüljárok, a vár fok

Felé meresztem

Bamba tekintetem.

Magamba meg a kínt vetem,

Nem az ágyam.

S a fejem a Földre teszem.

Halványan.

Gyorsan falni, gyorsan félni jobb.
A fejemen alszanak el az angyalok.
Nem folyik testnyílásomon vér ki,
Nem tudok képzeletben kefélni.
Vakon a szél fúj, dörög az unalom.
Szívem nem más csak üres kirakatom,
Szilánkokban száll szét most is.
Álmom aljában lábamon stoplis.
A hideg betonon fel s alá járok,
két oldalt mellettem egy-egy kopár árok.
Tenger mélyén millió idegpályán
laposan fut az áram át, mint az elektromos ráján.
Nem vagyok tükör, nem vagyok ember sem,
Csak az életemet fogyasztom el nyersen.
Egy poros vitrinben tartom a szívemet.
A tévében nézem az őrült kék híreket.
Nézem nézem Londont, s nézem Hirosimát.
Pesten tanutam meg ezt a modern piros imát.
Pizsamában guvaszt már az ágyon a lélek,
Miközben én még az ajtóból beszélek.

Gugolok a bolygón,
Lassan idefagyok.
Mind ki merre lát, fut
Szét az akaratod.
Rég nem láttalak már,
Mert csak halogatod.
Táncoljon a tűzben
Száraz poralakod

Érintsen az éggel,
Minden akadály
Vetkőzzön le rögvest,
Oly hideg a táj.
Szitkozódni próbál,
De csak remeg a száj.
Sikítana a pokolról,
És mégis csókra jár.

Csillagfény tanyákra. 
A szürke éjben pár fa.
Az árnyékom remeg a falon 
S hasam fekszik hátra.
 

Északi láz langyos vize,

hullámok kiázott szíve

Százszínű szemek tengerét

Évezredeknek tengelyét

Várva a parton kartonok-

ban tartva arcom darabjait

Énekelve a földnek dalait

Éjek eltelt fénye súg valamit.

Kövek kagylók között kis kegyelem

Kinyújtom karom a kerted keresem

Keresztül testemen egyenesen

A holdas éj alakját lopva lesem.

Hatalmas nyugodt állat leszek,

Szememben sírnak az idegenek.

A könnyek enyémek. Idegelem

Leszek. Nem kezd a hideg velem.

Több tízezer évig élek.

Leszek falélek.

Kérgeim kemények.

Érintsetek erények.

Szerelmibánatos állat leszek,

Nedveimmel régi ruhám mosom.

Nagy testemen régi nagy eszek,

Melyeken az árnyék átoson.

King-kong vagyok, elkapjatok!

Bezárhattok, nyugodt vagyok.

Csak szerelmet ne mutassatok!

Utast, ölök megvadulok.

Szakadt ingem a közöny.

Kérlek, könyörgök ne köszönj.

Ne érezz meg, bár veszély nem vagyok,

Ha fegyveredet eltakarod.

Nem tépem le a karod.

Csak szerelmet ne mutassatok!!

Virág

Ázsiai túlnépesedéssel meghintett,

Egyesült világ virágporát

Szívom be,

Mint az élet minden mámorát.

Idő

Időből időbe vetődve

Nő le rólam a sörte.

Egy kört terítek,

Mely körbe,

Görbe fények, mint hajló fenyők

Hullnak forró kéjek és kezemből serpenyőt

Gyúr a lélek.

Erőt kérek, kedélyek érett nevére ékezet képpen,

Földbenőtt erények gyökerének helyét e képben!

Falánkanyag

Könnyű oxid álom

Száll szerelmes ágyon.

Egy falat falánk anyag

Harap beléd barátom.

Állomások

Kedvem alá rejtett vallomsások.

Betűk szóközökkel álom mások

Melyekben ások.

Bár már sok pársoros versben

Tok nélkül áll poros szellem,

Az állomások rendben.

A szemem meg se rebben.

Koszt

Fosztott kelbimbót

Hozva, falatozva

Hoz, tán jobb napokat

A plazma a kosztra.

Szimetrikus erő présel beléd.

Sikít a tested, mint ázott menedék.

Porcikáidba világ képei tódulnak,

napról napra emberséget koldúlnak.

Hatásuk alatt varrat szakad,

Azon ki tisztaság hadak..alak nélkül,

Fényük a távolban elkékül.

Mély ég ül álmunkon végül..

Melyben idézi régi világát

Magához a holnap apró magja.

Megszakad az idő,

de mire kelsz, már összervarrja.