Szimetrikus erő présel beléd.
Sikít a tested, mint ázott menedék.
Porcikáidba világ képei tódulnak,
napról napra emberséget koldúlnak.
Hatásuk alatt varrat szakad,
Azon ki tisztaság hadak..alak nélkül,
Fényük a távolban elkékül.
Mély ég ül álmunkon végül..
Melyben idézi régi világát
Magához a holnap apró magja.
Megszakad az idő,
de mire kelsz, már összervarrja.
