Szekerce vág csak a fejembe,
Más nem talál, mást se találok,
Csak hogy lesznek belőlem halálok.
Egy kis gyűlöletet vacsorázok,
Azt senki nem eszi.
Nekem a gyomrom beveszi.
Egy-egy rém vagyok, percre pontosan
Angyalok dalolják:
Mit,mikor, s hogyan.
Megszáradt vörös Istenek,
Mint az őszi falevelek.
Közöttük bújkálok én
az áll-idegbeteg.
Minden jól megformálva
Repül ki a tornácra.
Tornázz! és az országnak
Kerülsz poros polcára.
