Hagyományos homályban
bájos talány vagy.
Talán hagynom kéne,
mielőtt alábbhagy,
vagy végleg megfejtelek.
De kórus zeng fejemben
Hamis másaidról,
És néha fontossá válik
más mihez és mit szól.
Néha pedig rádnézek,
Már végleg véges minden.
És azt mondom: csakk vicc volt
A nagy végtelenségben.
Egy éktelen részem
égetem beléd.
Ha fekete a vérem
és semmi nem elég.